Eljött a búcsúzkodás ideje… Persze itt nem áll meg az élet, továbbra is nyomon követjük mi történik, s ha lesz lehetőségünk a következő tárgyalássorozaton is részt venni, blog formában is jelentkezni fogunk ismét!
Akit érdekelnek a fejlemények, az figyelje az Energia Klub honlapját! Egy rövid értékelőt már fel is tettünk Koppenhágáról.
Köszönöm mindenkinek a figyelmet! Bozsó Brigitta
Ma délután kevéssel 4 előtt az elnök utolsó koppintásával lezárult a Koppenhágai éghajlatvédelmi konferencia. A végeredmény kiábrándító, sőt egyesek szerint katasztrófális.
Az este bejelentett “Copenhagen Accord” (Koppenhágai megegyezés) nevű, rendkívül gyenge dokumentumot nem sikerült elfogadtatni a konferencia részes feleivel, csupán a végső jelentés egyik mellékleteként “tudomásul veszik” a létezését. A megegyezés a 192 tagország közül csupán 25-30 támogatását bírja (a lista nyílt, tehát elvileg bővülhet).
Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Megvan a „klímakompromisszum” harsogta tele a sajtó péntek este a világot, Obama egy sajtókonferencián elmondta, hogy a dokumentum megszületett, ugyan még nem tökéletes, de elegendő az induláshoz (kicsit mint a “magyar narancs”), majd hazautazott.
Megkezdődtek az elemzések a megszületett dokumentummal kapcsolatban. Ez utóbbival az a baj, hogy eddig a pillanatig – szombat reggel 9:40 perc – hivatalosan még nem ment keresztül a Keretegyezmény döntéshozatali szervein. Az este kezdődő majd feloszló, majd újra összeülő plenáris ülésen néhány ország – köztük Tuvalu, és a Latin-Amerika több képviselője – hevesen ellenezte és végül nem fogadta el az anyagot. Általában az eljárással kapcsolatos észrevételeket hangoztattak, hogy nem túl átlátható módon született meg a dokumentum. Másrészről a meglehetősen gyenge tartalmú megegyezés még csak jogilag sem lesz kötelező.
foto: Reuters
A végső pofont is megadta a dán házigazdáknak, hogy – az amúgy is meglehetősen sok botránnyal terhelt rendezvényen született – minden várakozást alulmúló dokumentum hivatalos elfogadása is megakadt. Miközben e sorok íródnak, még mindig/már megint tart a plenáris ülés. Az elnöklő Rasmussen állítólag (valószínűleg fáradság miatt) alig tudja ellátni feladatát. Hamarosan még visszatérek, hogy a végső dokumentumot elemezzük egy kicsit. Azt a dokumentumot, amit végül sikerül elfogadni. Ha sikerül egyáltalán…
Nem meglepő módon továbbra sincs áttörés. Az a kevés információ, amit a függöny mögött zajló magas szintű egyeztetésről kitudódik arra enged következtetni, hogy továbbra sem közelednek az álláspontok. Újabb szövegtervezet jár kézről-kézre, a korábbiakhoz képest lényegi előrelépést nem, viszont lényegi visszalépést többet is tartalmaz.
A tervek szerint a két kulcsfontosságú munkacsoport tovább folytatná a munkát, azonban a jelenlegi szövegváltozat még azt sem rögzíti, hogy meddig kellene döntés hozni. Korábban legalább a jövő évi, mexikói csúcstalálkozó meg volt határozva legvégső időpontként. Kibocsátási célszámokat sem tartalmaz, és amiben sokan bíztak, hogy az EU vállalja a 30%-os célt 2020-ra, egyelőre reménytelennek tűnik.
A dolgok állása tehát nem túl biztató, már csak azért sem, mert az államfők, kormányfők egy része már elindult haza. Ennek ellenére magas szinten folynak még az egyeztetések, de hogy mikorra sikerül a „Koppenhágai Megegyezést” lezárni – ha sikerül egyáltalán – még senki sem tudja. Ami biztos, hogy péntek éjszaka és a szombat hajnalban folytatódik a munka.
Az imént a plenáris ülésen elhangzott beszéd szövege – nincs áttörés az amerikai kibocsátáscsökkentési vállalások terén, amit pedig nagyon vártunk (volna). A többi téren sincs újdonság a tegnapi Clinton beszédhez képest.
Obama ma reggel megérkezett Koppenhágába. Rögtön tárgyalóasztalhoz ült a következő állam- és kormányfőkkel: Kevin Rudd (AUS), Gordon Brown (UK), Nicolas Sarkozy (FR), Lars L. Rasmussen (DK), Angela Merkel (D), Jose Manuel Barroso (EU), Yuk Hatoyama (JAP), He Yafei (kínai külügyminiszter), Meles Zenawi (Etiópia), Fakruddin Ahmed (Bangladesh), Luiz Lula da Silva (BRA), Dmitry Medvedev (RUS), Manmohan Singh (India), Jacob Zuma (Dél-Afrika), Felipe Calderon (MEX), Jose Luis Rodriguez Zapatero (SP), Lee Myung-bak (Dél-Korea), Jens Stoltenberg (NOR), Alvaro Uribe (Columbia).
foto: IISD
A találgatásoknak se vége se hossza, mit hoz a klímacsúcs utolsó (vagy utolsó utáni?) napja? Mikor ha nem most? Mikor ha nem itt? – hangzik a kérdés szinte mindenkitől. Tekintettel arra, hogy a csütörtöki nap a tárgyalások szakértői szintjén nem sok fejleményt hozott, (azt leszámítva, hogy formálisan még egy utolsó kört futottak a tárgyalók mind a két kulcsdokumentummal, lényegében hiába) így nem maradt hátra más, minthogy a rendelkezésre álló információk alapján megpróbáljunk valamilyen előrejelzéssel szolgálni a tárgyalások végeredményével kapcsolatban.
1. Legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy születik valamilyen politikai deklaráció. Ez sok mindent tartalmazhat, kibocsátási számokat, pénzösszegeket, elérendő célokat és ahhoz rendelt tárgyalási menetrendet, esetleg egy közös jövőképet, vagy mindenféle kötelezettség nélküli hangzatos általánosságokat. Ezzel a gond csak az, hogy megvan annak a veszélye, hogy becsomagolja a semmit, s ha a közös akarat nem egy jogilag is kötelező dokumentumban ölt testet, akkor félő, hogy hiába utazott több tízezer ember Koppenhágába. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Bíztató hírnek látszik – persze attól függ lesz-e vmi eredménye – hogy dél körül Rasmussen dán miniszterelnök bejelentette, a két eddig elkészült szövegvázlat alapján tovább folyik a munka, aminek vezetésével Connie Hedegaardot bízta meg. A fejlődő országok üdvözölték ezt a fejleményt, mert ez azt jelenti, hogy a közösen megalkotott szövegeket fogják használni viszonylag átlátható módon, valamint hogy mindkét vonalon születhet még záródokumentum (több sikertelen kísérlet után pl. Japán, az USA részéről a kiotói jegyzőkönyv “megfolytására”). Ami fontos, hogy párhuzamosan folyik a munka, de a kiotói vita megelőzi az új egyezményről szólót (szintén a fejlődő országok miatt fontos ez). A határidő igen szoros: elvileg még ma este be kell mutatni a kész szövegeket.
Hilary Clinton közben bejelentette, hogy az USA hajlandó azon dolgozni, hogy évi 100 milliárd dolláros segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak 2020-ig. Kijelentésének valódi értékét nehéz megítélni, mivel nem tudni még, hogy az USA pontosan mennyivel járulna ehhez hozzá és milyen formában. A finanszírozást mindenképpen nemzetközi kontrollhoz kötné, ami azt jelenti, hogy nem fogadja el Kína és India “önkéntes” csökkentési céljait. Ráadásul úgy látszik, az USA nem hajlandó elmozdulni a 17%-os (valójában 1990-hez képest csupán 3-4%-os) csökkentési vállalástól. Clinton megerősítette, hogy Obama holnap érkezik – ha lesz miért idejönnie.
Megkezdődtek a miniszterek és miniszterelnökök beszédei: történelmi jelentőség, a jövő nemzedékek, fenyegető éghajlati katasztrófa, a világ vezetői, közös felelősség, klímaigazságosság, fejlett nemzetek, halaszthatatlan cselekvés, stb, stb. Megérdemel majd egy szófelhőt!
Akkor ez most egy jó pillanat, hogy megnézzük meddig sikerült eljutni. Tudjuk, hogy mire lenne szükség: 2020-ig 25-40% csökkentésre (az 1990-es szinthez képest) az iparosodott országok részéről, finanszírozási rendszerre, kötelező érvényű megállapodásra és teljesítésre. Jogi formában sem sikerült még megállapodni, nemhogy szövegezésben, és a hosszú távú finanszírozásról is nagyon kevés szó esett itt. Hogy állunk akkor a vállalások terén, mennyit jelent az, amit a fejlettek (un. Annex I-es országok) eddig letettek az asztalra?
Sok konkrétumról sajnos még mindig nem tudok beszámolni! “Ostrom” (amit a felkészült rendőri erők hamar eloszlattak), a COP elnöke “lemondott” (valójában tervezett módon, formálisan átadta helyét felettesének a dán miniszterelnöknek), rendbontók a plenárison, a civilek kizárása – ezek lennének az éghajlatvédelmi konferenciáról szóló fő hírek 2 nappal a vége előtt?? A konferencia dán honlapján a vezércikk “megrekedtek a tárgyalások” címmel… Bevallom én sem vagyok optimista, különösen mivel ismerem a tárgyalási szövegeket, amikben a múlt péntek óta nem sok előrelépés történt.
